Rendelőnket Dr. Biró Sándor pszichiáter, pszichoterapeuta alapította. Az előzmények között meg kell említeni az OPNI (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, becenevén a "Lipót") 1986-87-ben megalakult Pszichoterápiás Ambulanciáját, mely a főigazgató Dr. Veér András támogatásával, Dr. Bagdy Emőke és Dr. Biró Sándor vezetésével elsőként vállalta fel az ország bármely pontjáról érkezők ambuláns ellátását, különböző terápiákon keresztül - a pszichoanalízistől a kognitív terápiákon át a család- és csoportterápiákig. A Pszichoterápiás Ambulanciának nagy szerepe volt olyan képzések elindulásában, mint pl. a családterapeutáké, valamint a szakkönyvkiadásban, az Animula Egyesület, majd Kiadó működtetése által.

Az OPNI Pszichoterápiás Ambulancia törekedett a nyitott, korszerű pszichiátria és rokon segítő formák megvalósítására és remek szakembergárdával büszkélkedhetett. A 90-es évek elején a vezetőség érzékelte a további fejlődés szükségét: olyan rendelőt álmodott meg, mely közelebb van az emberekhez (a szó átvitt és konkrét értelmében) és mentes a Lipót stigmatizáló hatásától (valamint az állami intézményekre jellemző bürokratikus működésmódtól). Felismerte, hogy a szakembereknek több lábon állva, vállalkozó szellemben, professzionális attitűddel kell tevékenységüket folytatni. Az álom a Mérei Pszichoterápiás Ambulanciában öltött testet (korábban Mérei Ferenc Lelki Egészségvédő Egyesület), Budapest belvárosában, utalva a pár évvel korábban elhunyt, nagy hatású mester örökségére. A főorvos felkínálta kollégáinak a "kinti" rendelés és a fél-vállalkozó lét lehetőségét. A rendelő az elsők között "költözött" ki a városba és  valósította meg a kórházon kívüli, ambuláns pszichoterápiás ellátást. A megnyitón Dr. Veér András mondott beszédet, aki mindvégig támogatta ezt az ötletet (is). A rendelőhöz rendhagyó finanszírozási ötlet is társult: eszerint az itt folyó terápiák is kaptak volna OEP támogatást és részben az OPNI tevékenységeként kerültek volna elszámolásra - így a pácienseknek alacsony hozzájárulást kellett volna csak fizetni. Az erőfeszítések ellenére ez  nem valósulhatott meg, a rendszer rugalmatlansága és a pszichoterápia - azóta is jellemző - alulfinanszírozottsága miatt.

 

MÉREI FERENCMérei Ferenc

(1908-1986)

Az ember, akit minden rendszer üldözött... A háború előtt magyarként franciaországi illegalitás, majd zsidóként ukrajnai munkaszolgálat volt az osztályrésze a Sorbonne-on végzett pszichológusnak. A háborút követően komolyan vette a meghirdetett demokráciát, emiatt Kossuth-díjas kutatóból egy pillanat alatt vált a rendszer kivetettjévé, akinek a neve alatt egyetlen sor sem jelenhetett meg. Néhány év múlva már a Kádár-rendszer börtönözte be – 1963-ban szabadult. Az alkotás néhány szabad évében megalapozta a hazai modern fejlődéslélektant, kísérletileg bizonyította a közösségi kapcsolatból fakadó élménytöbblet elvét, a demokratikusan szerveződő csoport funkcionális erejét a diktatórikusan vezetett csoporttal szemben.

A börtönévek alatt "fejben" írta meg Lélektani napló című művét, amelyben szintén a közösség működésével foglalkozott. Szabadulása után, 1964-ben a Lipótmezőre „száműzték”, ahol a pszichológiai laboratóriumból minden gáncs ellenére a pszichés gyógymódok kutatásának és művelésének egyik legjelentősebb hazai központját alakította ki - kis „körét a szabadságnak”. A megtiltott egyetemi oktatás helyett itt nevelt pszichológusokat, orvosokat a Tanár Úr, pszichodiagnosztikára, pszicho-terápiára, s ezzel együtt helytállásra és tartásra. Előadásain mindig zsúfolásig megtelt az Intézet kápolnából átalakított előadóterme. Súlyos betegség sújtottan is dolgozott, utóbb megjelent munkái ma is fontos támpontok a pszichoterápiás gyakorlatban.

 
Terapeutáink
Hirdetés
Hirdetés