RÖVID ÖSSZEFOGLALÓ A SZORONGÁSOS ÁLLAPOTOKRÓL

Ezekben a lelki zavarokban a szorongás jól meghatározott, de nem veszélyes helyzetekben alakul ki. Emiatt ezeket a helyzeteket a páciens kerüli vagy félelemmel vészeli át. Sokszor a testi tünetek a hangsúlyosak (remegés, fokozott szívdobogás, verejtékezés, általános gyengeség stb.), máskor a másodlagosan kialakuló halálfélelem, vagy a félelem a megőrüléstől, kontrollvesztéstől. Már a gondolat is, hogy a rettegett helyzet bekövetkezik, szorongást kelt. A szorongásos zavarhoz gyakran társul letörtség, lehangoltság, azaz depresszió.

• Félelem a közlekedéstől, a lakás elhagyásától – agorafóbia

A szorongást, félelmet keltő helyzetet a lakás (otthon) elhagyása, az üzletekbe belépés, pénztári sorállás, a tömegben, nyilvános helyeken való tartózkodás, utazás (illetve ezek lehetősége) képezi. A szorongás akár pánikrohammá is fokozódhat. Kísérheti még depresszió, kényszeres tünetek, szociális fóbia. A kellemetlen helyzetek egyre jobban kiépülő elkerülésével a páciensek egy része már nem is érez szorongást, de ennek ára az, hogy az életvitele, élettere beszűkül, a kapcsolatai elsatnyulnak, miközben egyre inkább mások segítségére szorul.

Az agorafóbia orvosi kritériumai:

A. Félelem olyan helyeken, helyzetekben, ahonnan a távozás nehéz (vagy problémás), vagy nincs kéznél azonnali segítség a várható pániktünetek esetére.

B. A személy a szorongást keltő szituációkat kerüli illetve korlátozza, vagy szenvedéssel viseli el (feszültségérzés, diszkomfort, félelem), vagy az ilyen helyzetekben társra van szüksége.

C. A szorongás vagy az elkerülő magatartás nem magyarázható jobban más mentális zavarral, mint pl. szociális fóbiával (a zavar kizárólag társas helyzetekre vonatkozik), specifikus fóbiával (sajátos helyzetek, pl. lifthasználat), kényszeres zavarral (pl. a piszok elkerülése a beszennyeződés kényszergondolata miatt), poszttraumás stressz zavarral (az elszenvedett traumára emlékeztető ingerek elkerülése) vagy szeparációs szorongásos zavarral (a közeli hozzátartozótól való elválás kerülése).

• Szorongás társas helyzetekben, felszólalástól, szerepléstől – szociális fóbia

A közösségi helyzetek elkerülése rendszerint alacsony önértékeléssel és a megkritizálás félelmével társul. A páciens panaszkodhat vegetatív tünetekre (elpirulás, kézremegés, hányinger, vizelési inger stb.). Időnként a páciens meg van győződve, hogy szorongásának ezen másodlagos megnyilvánulásai jelentik az alapvető problémáját.

A szociális fóbia orvosi kritériumai:

A. Észrevehető és tartós félelem olyan szereplést vagy előadói teljesítményt igénylő helyzettől, amelyben a személy mások (idegenek) lehetséges figyelmének van kitéve. Félelem attól, hogy ilyen helyzetben a viselkedése (vagy a szorongás látható jelei) miatt megalázó helyzetbe kerülhet.

B. A fentebb említett helyzetbe kerülés majdnem minden esetben azonnali szorongást provokál, az adott helyzethez köthető pánikroham formájában. (Gyermekeknél az ún. idegenszorongás sírásban, dührohamban, megdermedésben, valakibe való kapaszkodásban fejeződhet ki.)

C. A személy felismeri, hogy félelme túlzott vagy ésszerűtlen.

D. A személy a szorongást okozó helyzete(ke)t elkerüli, vagy intenzív szenvedéssel viseli el, és ez jelentősen kihat a szokványos napi tevékenységére illetve a teljesítményére is.

E. A félelem vagy elkerülő magatartás nem magyarázható pszichoaktív szer hatásával vagy más mentális zavar jelenlétével (pl. dadogás, parkinsonos remegés elárulása, kóros evési szokások lelepleződése stb.)

• További szorongásos zavarok:

Lehetséges, hogy a félelmi helyzet egészen szűken meghatározott helyzetekben jelentkezik csak: bizonyos állatok közelsége (pókoktól: arachnofóbia), magasság, vihar, repülés, zárt tér (klausztrofóbia), nyilvános vécék használata, bizonyos ételek fogyasztása, injekció, fogászati beavatkozások, vér vagy sérülés látása. Nem tartozik ebbe a csoportba a betegségtől való félelem. Az adott helyzet kifejezett szorongást, pánikot, menekülési reakciót vált ki, gyakran igen kifejezett vegetatív tünetekkel (hányinger, hányás, elájulás stb.).

• Pánikbetegség (pánikzavar, pánik-szindróma)

Lényegét a visszatérő, súlyos szorongásos rohamok (pánik-attak) jelentik, melyek nem szűkíthetők le egy meghatározott helyzetre, körülményre és ezért bejósolhatatlanok. A többi szorongásos zavarral megegyezően vegetatív tünetek vannak előtérben: remegés, leizzadás, fulladásérzés, szédülés, mellkasi fájdalom. Kevésbé jellemző, de nem ritka a valóság érzékelésének zavara. Gyakran van egy másodlagos félelem (meghalástól, kontroll elvesztéstől, megőrüléstől stb.).

A pánikroham orvosi tünetei:

Jól körülírható időszak (percektől max. félóráig) intenzív félelemmel vagy diszkomfort érzéssel, amelyben az alábbi tünetek közül legalább négy (vagy több) hirtelen fejlődik ki és maximális intenzitását tíz perc alatt eléri:

(1) heves, szapora szívverés, pulzus felgyorsulása

(2) izzadás

(3) remegés vagy reszketés

(4) fulladás- vagy légszomj-érzés

(5) fuldoklás (torokgombóc-érzés)

(6) mellkasi fájdalom vagy nehézlégzés

(7) hányinger vagy hasi diszkomfort

(8) szédülés, bizonytalanság- vagy ájulásérzés

(9) a valósággal való kapcsolat elvesztésének érzése, vagy olyan érzés, mintha elvált, elszakadt volna saját testétől

(10) félelem a megőrüléstől vagy az önkontroll elvesztésétől

(11) halálfélelem

(12) zsibbadás, érzéketlenség, bizsergés érzete

(13) hidegrázás vagy kipirulás, hevülés

A pánikbetegség orvosi kritériumai:

A. Mind az (1), mind a (2) kritérium teljesülése szükséges:

(1) visszatérő váratlan pánikrohamok.

(2) a pánikok közötti időszakban is vagy tartós aggódás újabb rohamoktól illetve azok következményei miatt (önkontroll elvesztése, szívinfarktus, megőrülés) vagy a rohamokkal kapcsolatban jelentős magatartásváltozás.

B. Nincs agorafóbia.

C. A pánikroham nem tulajdonítható gyógy- vagy egyéb szerhatásnak vagy más mentális zavarnak.